Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Georg Friedrich Händel, avagy ahogyan Angliában való otthonra találása után nevezte önmagát, George Frederic Handel, a legnagyobb zeneszerzők közé tartozik. Vele egy évben, 1865-ben, született kortársa, Johann Sebastian Bach egyszer ezt mondta róla: „Ha nem Bachnak születtem volna, Händel lenne az az egyetlen személy, aki szívesen lennék.” Beethoven „minden mester elérhetetlen mesterének” nevezte Händelt („unerreichte Meister aller Meister”), és Haydn állítólag könnyekig meghatódott a Halleluja kórus hallatán.

Miképp Beethoven, Mozart is meglátogatta Hágát fiatal korában, és feldolgozta Händel egyes műveit, mint pl. a Messiás és az Alexanderfest oratóriumokat, valamint az Acis és Galateát. Ezáltal életben tartotta a zeneszerző művészi örökségét egy olyan korban, amikor elhunyt zeneszerzők művei ritkán kerültek műsorra. Bach Máté-Passiója például még hosszabb ideig el volt hanyagolva, egészen amíg a fiatal Felix Mendelssohn újra elő nem adatta.

Az elmúlt 250 év folyamán Händel zenéje sosem hiányzott teljesen a műsorról. Igaz, hogy számos operája sokat kellett, hogy várjon az újrafelfedezésre, de a XX. század kezdete és az autentikus előadásmód mozgalma óta ezek is rendszeresen színpadra vannak állítva.

Különös módon Händel sosem volt olyan népszerű Hollandiában, mint kortársa, Bach. Ezt meg tudom érteni, amennyiben az operáról van szó. Hollandiában, más európai országokhoz képest sosem volt különlegesen erős tradíciója az operának. Miképpen Voltaire 1722-ben történt hágai látogatása során megállapította: "Nous avons ici un opéra détestable"(„Számunkra az itteni opera utálatos”). Nos, legalább volt Hágában opera...

Händel nagyszabású oratóriumai tehát, a Messiás kivételével, sohasem élveztek akkora népszerűséget Hollandiában, mint a a múlt század folyamán a Máté-Passió. Ez szégyen, hiszen az oratóriumok, éppúgy, mint Händel operái, nemcsak gyönyörű áriákat, hanem rendkívül hatásos kórusokat is tartalmaznak. Ellentétben azzal, amit egy oratóriumtól elvárnánk, ezek gyakran hihetetlenül drámai természetűek.

Melegen üdvözlöm a hágai Händel-év kezdeményezését. Nemcsak azért, mert zenéjének nagy rajongója vagyok - a kedvenc operám Amadigi di Gaula, egy mű, amely szinte sistereg a szenvedélytől és izgalomtól, és tele van csodálatos zenével. Minden ok megvan tehát arra, Hágában különösen, hogy Händel halálának 250. évfordulójára figyelmet fordítsunk.

Éppúgy, mint híres alkotó testvérei, Mozart és Beethoven, Händel is többször meglátogatta városunkat, gyakran átutazott rajta. Utolsó alkalommal 1750-ben járt Hollandiában. Azon alkalommal nemcsak a harlemi Groote Kerk (Nagytemplom) orgonáján játszott, hanem ennek a templomnak az orgonáján is, ahol most vagyunk, amint ezt egy beszámoló bizonyítja a ’s Gravenhaegse Courant nevű újság 1750 december 4-i számában. Ezen a Nieuwe Kerk-beli (Újtemplom) orgonahangversenyen a az újság szerint „sok külföldi nagykövet és más, mindkét nembeli prominens ember” vett részt, éppúgy, mint maga „az egész udvar” („meeste buytenlandse Gezanten en andere voornaeme Personen van de beyde Sexen” és „het geheele Hof”).

Ez utóbbi jelenléte nem olyan meglepő, látván, hogy Händel minden valószínűség szerint egész életében tartotta a kapcsolatot volt tanítványával, Hannoveri Anna hercegnővel, IV. Vilmos feleségével. Händel látogatásakor Vilmos még csak 3 éve uralkodott, és a pár éppencsak átköltözött a fríz területről Hágába.

A zeneileg tehetséges Anna hercegnő – aki 300 éve született és ez az év az ő halálának 250 évfordulója is – energikus szerepet játszott Hága zenei életében. Az ezt megelőző években Hága szegénységtől sújtott évektől szenvedett, mint Voltaire is beszámol róla.Elkerülhetetlennek kellett tehát lennie, hogy Anna udvartartásával együtt eljöjjön régi tanárát meghallgatni a Nieuwe Kerkbe. Lehetséges, hogy elvitte Händelt a Paleis het Loo-ba is, ahol egy új orgonát helyeztek üzembe.

Händel látogatásai városunkba és Hannoveri Annával való kapcsolata nem kizárólagos okai annak, hogy a 2009-es évet mint Hágai Händel Évnek ajánljuk. A Händel 2009 Alapítvány mögötti vezető erő a Királyi Konzervatórium régizenei tanszéke, amelyet Johannes Boer vezet.

A Frans Brüggen javaslatára indított régizenei és historikus előadásmód tanszék az elmúlt 40 évben vitathatatlanul világhírnévre tett szert. Ha eredetileg a tanárok neve volt is, ami a diákokat vonzotta (nemcsak Frans Brüggen, hanem olyan zenészek, mint Sigiswald, Wieland és Barthold Kuijken és Jaap ter Linden, hogy csak egy pár nevet említsünk), ma a Hágai Királyi Konzervatórium neve a régizenei oktatás legmagasabb fokának szimbóluma. Hága a „Musica Antiqua” Mekkája. Ez valami, amire nagyon büszkék lehetünk!

A „holland iskola” a régizenében a kifejező és egyéni játékról ismert, gyakran kalandos kísérletezőkedvvel annak irányába, hogyan lehet a historikus tudást alkalmazva új szellemű előadást létrehozni. Jelenlegi és volt hágai diákok hatalmas repertoárt ástak ki a szó szoros értelmében az ismeretlenség homályából, leporolták és újrateremtették oly módon, mintha a zene csak tegnap keletkezett volna. Nem múzeumi darabokként, hanem mint élettel teliek.

Hága egy igazi nemzetközi város ebben a tekintetben: az a körülbelül 200 diák, akik a régizene tanszéken aktív, 35 különböző országból érkezik. Tanulmányaik befejezése után visszatérnek a nemzetközi zenei világba, magukkal vive a tudást és tapasztalatot, amit itt gyűjtöttek.

Ezeket a zenészeket fogják most hallani, nemcsak most, hanem a Händel év folyamán később is. Például április 24-én, amikor közülük 75en elő fogják adni a This is the day wich the Lord hath made című himnuszt, amelyet Händel Anna és Vilmos esküvőjére írt. Egy másik produkció, amire előretekinthetünk, Händel korai operájának, az Agrippinának bemutatója, szintén a Királyi Konzervatórium és az Új Opera Akadémia New Opera Academy diákjai által.

A Hágai Händel Év teljes programja, vezető hazai és külföldi zenészek hozzájárulásával, túl hosszú, hogy itt felsoroljuk. Nemcsak Händel, hanem más zeneszerzők zenéje is műsorra kerül majd, a maiakig bezárólag. Szeretnék kitenni magamért, hogy olyan sok ilyen eseményt ajánljak Önöknek, amennyi csak lehetséges. Őszintén remélem, hogy sok ember fogja velünk ünnepelni a Händel-évet Hágából és környékéről. Az ő zenei géniusza még két és fél évszázad múltán is képes inspirálni és megmozgatni tömegeket. Meg vagyok győződve róla, hogy a elkövetkezendő időben a Händel-koncertek sok látogatója fogja pontosan ugyanazt tapasztalni, amit Händel Szent Cecília-ódájának záró sorai megfogalmaznak:

„But bright Cecilia raised the wonder higher:
When to her organ vocal breath was given
An angel heard, and straight appeared –
Mistaking earth for heaven.”

(„A fényes Cecília még nagyobb csodát tett,
Amikor orgonáját éneklő lélegzettel töltötte meg.
Egy angyal meghallotta és ott termett,
Összetévesztve a Mennyet a Földdel.”)

Ezzel az „éneklő lélegzettel” most átadom az orgonának a szót, és ezennel hivatalosan megnyitom a 2009-es Hágai Händel Évet.

(Most a Halleluja következik Händel Messiásából a nagy orgonán.)